írók
Szabó Melinda író – a sokoldalú novellagyártó
A
nevem Szabó Melinda, csecsemő- és kisgyermek gondozó,
nevelő szakot végeztem Kecskeméten. Személyiségem
megformálásában jelentős szerepet játszott a főiskolai élet, a
pszichológia különböző ágainak megismerése, a mese- és
mítoszelmélet valamint az irodalom és az emberi lélek szoros
összefüggéseinek megértése.
Vidéki
lányként mindig is elbűvöltek az erdők, imádom a tópartot, a
virágzó barackost, a nyugalmat árasztó helyszíneket. Futni is
csak erdőben vagyok hajlandó, ilyenkor szoktak elönteni a jobbnál
jobb ötletek, amik aztán otthon vagy egy kávézóban, cukrászdában
formát öltenek a klaviatúrán keresztül.
Az
íráshoz való kötődésem egyidős az írni tudásommal.
Kisiskolás koromban már versikéket írtam a Télapónak, az
anyukámnak, majd Cécile Aubrey Belle és Sebastien című
regénye fogott meg annyira, hogy átírtam elbeszélő költeménnyé
– már amennyire egy 4. osztályos kislány képes erre. Az a füzet
azóta is féltve őrzött kincs. A próza középiskolás koromban
érintett meg először, a kisregény és a novella lettek
azok a műfajok, amiben leginkább ki tudom fejezni magam.
Mindig
is meg akartam érteni, mi mozgatja az embereket, mi okozza a
konfliktusaikat, hogyan érhetik el a vágyaikat, a boldogságot?
Önmagam megismerésén keresztül tanultam meg, hogy a
konfliktusokban ma már a lehetőségeket lássam, saját
tapasztalataimból, mások történeteinek megértéséből születtek
eddigi legjobb novelláim, amikről sokáig azt gondoltam, hogy a
magamfajta, kisgyermekes, 30-as anyukáknak írok. Aztán megjelent
az első novellás kötetem és egyre-másra kaptam visszajelzéseket
az idősebb és fiatalabb férfi olvasóimtól is – talán érdemes
lenne a borítót újra gondolni.
Az
első kötet névnapi meglepetésként ért, 2016. december 2-án
debütált az Underground Kiadó webáruházában. Velük ma már nem
dolgozom együtt, jelenleg magánkiadásként érhető el a könyv,
mely tíz novellát tartalmaz 120 oldalon. A novellák felépítése
többsíkú. Az első síkon egy mai magyar társadalmi problémával
küzdő hőssel találkozunk, aki így vagy úgy, de csak boldogul
valahogyan, ugyanakkor felvetődik számos esetben a konfliktus lelki
háttere és valamilyen spirituális vonatkozás is. Az egyik novella
például szó szerint kilép a jelen dimenzióból és máshol
fejeződik be, alternatív valóságként. Hangvételét tekintve hol
bájos, hol baljós, gyakran provokatív éppen azért, hogy legyen
min agyalni.
Novelláim
múzsái általában az ismeretségi körömből kerülnek ki.
Kedvenc történeteim természetesen a kisfiamhoz kötődnek, aki
áradó, ártatlan gyermeki kérdéseivel, felvetéseivel inspirál.
Szívesen írom meg a barátaim történeteit is, miután már látom
az eseményeket több oldalról, hogy az elfogulatlanság
objektivitásával közelíthessem meg a témát. Gyakran elég annyi
is, hogy elmesélnek egy munkahelyi sztorit és beindul a fantáziám
a „Mi lett volna, ha …?” kérdésén keresztül, majd születik
valami, ami a valóságban véletlenül sem úgy esett meg, de akár
történhetett volna ugyanúgy. Ilyen kombinatorikus vonalon
született A falba zárt titok vagy a Terror a
Dunakanyarban című történet is.
Egyik
olvasóm így értékelte a könyvet:
„Szeretném,
hogy tudd, a könyved vezet engem.
Amikor
kinyitom, akkor mindig arra a fejezetre esik választásom, ami olyan
üzenetet hordoz számomra, amit szinkronicitásnak is mondhatnék, a
jövőben bekövetkező dolgaim megerősítését adja vissza.
Eddig
mindig telitalálat volt. Köszönöm
szépen!”
A
következő kötet anyaga már készen áll, remélem, mihamarabb
sikerül formába önteni. A késlekedés elsődleges oka a
krónikus időhiány, fő állás mellett, egyedülálló anyukaként
zsúfolt napjaim vannak. De nem aggódom, mert hiszem, hogy az
életünk során mindig minden akkor történik, amikor történnie
kell.
Írói
pályámról megtudhattok többet is a szabomelinda.ucoz.hu
weboldalamon, ahol számos kézirat elérhető, ha a blog menüt megnyitjátok és a kezdetek felé
haladtok. Vigyázat, lesznek agyament meglepetések!
Post a Comment