Olvass velem blog bemutatkozása, Marosi Katalin - Alkotó Blogger Portál Magazin

Olvass velem blog bemutatkozása, Marosi Katalin

Olvass velem blog bemutatkozasa, Marosi Katalin
 Olvass velem blog bemutatkozása, Marosi Katalin





Én és a blogolás




Mindig a bemutatkozás a legnehezebb. De kiindulópontnak a nevem jó lesz, mint mindig, és arra építkezem. Marosi Katalin vagyok, 1997. november 17-én, szóval nemsokára kereken 20 éves leszek. Minden évtől azt remélem, hogy valamiben más lesz, és sikeresebb, és végre beteljesítek mindent, amire csak vágyom, de ez teljes egészében még sosem jött össze. De a reményem kifogyhatatlan. Szóval… majd most!



Azt nem akarom felsorolni, hogy milyen neveken blogolok, mert szerintem számtalan nickname-mel és rengeteg helyen nyitottam már blogot, és azt hiszem, az Olvass velem ki sem írja, hogy ki jegyzi a szövegeket, de rákerestem gyors a központi blogomra, és ott a legfelső bejegyzés alatt a „boszii” név szerepelt. Röviden: ez is én lennék!

Érdekesen jött egyébként ez a becenév, mert két fiú ismerősömmel együtt töltöttem talán két éve a Szilvesztert, és megnézettem velük két romantikus filmet. Igen, hősiesen tűrték. Az egyik a Csillagpor volt (amiben tényleg van boszorkány), a másik pedig a Juno (amiben a lány beceneve Boszi, ha jól emlékszem). Így lettem én is az. De már régen nem beszélgettem a két ismerősömmel hosszabban, így nem is szólít mostanában ezen a becenevem, csak a nem is olyan régi bloggernevem őrizte meg ezt a kis emléket.

Viszont ez a 20 éves lány nem csak könyvekről ír bejegyzéseket, hanem nagyon sok mást is csinál, amiről szintén mesélnék kicsit, mielőtt belekezdenék az Olvass velem bemutatásába.


 


 Olvass velem, Marosi Katalin blogja



Jelenleg, ami rengeteg időmet és energiámat felemészti (bár céllal, és tudom, hogy végül megéri), az az egyetem. A Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának tanulója vagyok, magyar alapszakon, színházelmélet specializációval. Most vagyok éppen félúton az első diplomám felé.

Emellett 2009 év vége óta foglalkozom írással, és bár kisebb kiadóknál, de jelentettem már meg novellákat, verseket, kisregényeket, „nagyobb” regényeket is. Most éppen a mesékkel próbálkozom, mert imádom a gyermekeket, és a csillogó szemeiket, miközben végighallgatnak egy újabb történetet. Ők a legőszintébb és leglelkesebb közönségem. Rengeteg támogatást kapok tőlük.

De, hogy egy nagy ellentétet felvázolhassak, hozzáteszem, hogy nemrég fejeztem be egy, a holokausztról szóló regényemet, amely a Stigmák a viharban címet viseli. Ebből összegyúrtam egy színházi szövegkönyvet is. A jövője még nem fix, de remélem, minél bizonytalanabb most, annál fényesebb lesz később.





Az Olvass velem!-ről




És, akkor most következzék maga a Blog. A legelső bejegyzés 2016. július 13-án került ki, egy szerdai napon, és a Csontvárosról írtam egy nagyon nyúlfarknyi bejegyzést. Valószínűleg az sarkallt a blog megnyitására, hogy imádtam a könyvet, és egy délelőtt alatt (na, jó, egy picit a délutánba is belenyúltam) el is olvastam a sorozat első két részét. Nem sokkal később a tetoválásom témáját is ez adta, a bal lapockám felett van egy lelkierő rúna. (Fortitude rune) Hiszek benne, hogy teljesül a számomra sugallt jelentése, és átsegít a nehéz időszakokon. Úgy éreztem, muszáj a lehető legtöbb ponton megerősíteni magam, mielőtt az egyetem miatt nagyvárosba költözök. És, jól is sejtettem, nagyon nem olyan, mint itt, nálunk, „majdnem falun”, hiszen ott zajlik az élet, és nem mindig csak jó értelemben.

 
 Marosi Katalin tetovalas, lelkiero runa



Most ugrok egy nagyot, mert onnantól indult be leginkább a blog, hogy megkeresett a Twister Media kiadó, nem népszerűsíteném-e példányért cserébe a termékeiket. Nagyon boldoggá tett a levél, és természetesen igen volt a válaszom! 2016. november 14-én 19:48-kor futott be a moly.hu-n keresztül az üzenet. Választhattam a kiadványaik közül, majd nem sokkal később egy futárral meg is érkezett a csomagom. Nekieshettem életem első recenziós olvasásának. Ez egyébként a Drog árnyékában volt, ha jól emlékszem, és kis csalással, a blogról visszanézve a dátumot is meg tudom állapítani: 2016. december 1. Most ránézve, hogy akkor milyen volt az elképzelésem egy bejegyzés felépítéséről, és hogy a legutóbbi milyen, hát, mit ne mondjak, ég és föld. S nem tudom, milyen a jobb! Egyébként csak azt az egy könyvet értékeltem úgy, az összes többinél már borult a rend.

Mára már több kiadónál vagyok blogger, a Twisteres jelenleg egy helyben áll, onnan most nincsenek könyveim. És, hogy ne írjak hosszadalmas felsorolást, csak azokat írom le, akiktől jelen pillanat van nálam elolvasásra váró könyv, (de egyébként a lista olvasható címek és szerzők szerint a blogon, Várólista menüpontban, az oldalsávban): Művelt Nép kiadó, egy szerzői példány Ella Steeltől, Park kiadó, Fumax kiadó, Álomgyár, Tilos az Á könyvek. Szám szerint pedig jelenleg 11 könyv vár arra, hogy „elfogyasszam”.

És, mivel írtam a legelső könyvet, amivel a blog indul, leírom azt is, hogy melyik volt a legutóbbi, amiről bejegyzést tettem ki. Ez pedig nem más, mint Budai Lotti első regénye, a Kegyencnő hálószobája. Történelmi romantikus, sok-sok ármánnyal. Mindig félve állok neki a történelmi könyveknek, de aztán szinte minden esetben imádom őket. Így volt ez Bíró Szabolcs regényeivel is.



Könyvek, amiket szeretek




Szerintem majdhogynem bátran kijelenthetem, nincs olyan könyv, amit ne olvasnék el szívesen. Eddig még nem volt olyan, ha jól emlékszem, hogy egy felajánlott könyvre nemet mondtam volna. Bármennyire is tele voltam, úgy gondoltam, jöjjön, aminek jönnie kell, és szakítok majd rá időt. Mondjuk, ez nem jelenti azt, hogy ne lett volna olyan könyv, amit nehezen olvastam. Voltak olyanok, amelyekkel kifejezetten sokat szenvedtem.

Most nem recenziós példányt hozok fel példának, de Márai Sándortól A gyertyák csonkig égnek c. kisregény sem egy könnyen olvasható mű, annak ellenére, hogy egyenesen fantasztikus. De véleményem szerint olyan súlyos mondatok vannak benne, olyan vádak hangzanak el, amik folyamatosan megállásra és hosszas gondolkodásra késztetik az olvasót. Ezért hiába rövidke az alkotás, de hosszú idő volt, mire a végére értem annak idején.
 Könyvek, minden mennyiségben





Kedvenc szerzőim




Na, jó, hatalmas gonoszság ez a pont, mert nem akarok senkit sem megsérteni, de tudom, hogy ha hosszas felsorolásba kezdek, akkor egészen biztos, hogy valakit kifelejtek a listáról. Inkább azt mondom, hogy olvasgassátok a blogot, a véleményeket, és nagyon könnyen körvonalazódik majd, hogy mit is szeretek én. Inkább azt írom le, ki dedikált legutóbb nekem könyvet. Ő pedig nem más, mint Spirit Bliss. Megvan mind a hét regénye, de a sok egyéb olvasnivaló miatt eddig csak kettőt sikerült elolvasnom, az elsőt például többször is. És most, mielőtt színházba mentünk, a színházi élmény emlékére aláírta nekem az Árnyékvilágot. Ez tőle eddig a kedvenc regényem.
És egyébként az Interjú-vasárnap következő vendége is ő lesz a blogomon, ha minden igaz. Erről a cikksorozatról pedig mindjárt mesélek is nektek.



Interjú-vasárnapok




Idén nyáron úgy gondoltam, hogy bemutatom az általam olvasott magyar szerzőket. Ugyanis rájöttem, hogy amíg nem reciztem, addig nagyon kevés magyar írónak a nevét tudtam volna kapásból felsorolni, de most már hálisten egy lélegzetvételre már körülbelül harmincnál járok. A cikksorozat lényege, hogy interjúkat készítek a magyar könyvek szerzőivel, amiket olvastam, és ezeket posztolom ki minden vasárnap. 2018 tavaszától havonta már egy-egy bloggert is megkérdezek, így, ha van kedvetek, írjatok nekem a facebook oldalon (Marosi Katalin / / Olvass velem blog), és ti is alanyokká válhattok!

 

Olvass velem blog



Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!


Nincsenek megjegyzések

Üzemeltető: Blogger.